Jó olvasást. :D
Tegnap értünk haza a több mint 2 hetes nyaralásról, aminek elég necces volt nekivágni, ugyanis anya kb. 1 hét múlva szülni fog.
Épp az utolsó ruhadarabokat raktam be a szekrényembe, amikor valaki kopogott. Mivel apa állítólag üzleti úton van, ezért hát kizárásos alapon csak anya lehet.
-Gyere!-mondtam, mikor beraktam az utolsó darab ruhát is a szekrényembe. Amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó, odanéztem, és hát nem ért váratlanul...anya volt az, aki belépett az ajtón.
-Kicsim, elmennél boltba?-kérdezte anya.
-Persze!-mosolyogva válaszoltam kérdésére.-Mit kell venni?-tettem fel a szokásos és számomra már unalmas kérdést.
-Hát kell egy pár dolog.-felnevetett anya és egy listát nyújtott felém, amit elvettem és az ágyon heverő táskámba dobtam az összehajtott papírt.
-Nah akkor mentem.-felkaptam a táskámat az ágyamról egyenesen a vállamra és már mentem is le és a cipőmbe bújtam.Mivel anya természetesen követett azért nem kellett kiabálnom.-Elmentem. Sietek. Szia!-köszöntem és már London utcáit jártam.
Már majdnem a boltnál voltam, amikor eszembe jutott a legjobb barátnőm, Dorothy.
Elővettem a zsebemből a kicsinek nem mondható telefonomat és bepötyögtem pár szót, amit az előbb említett személynek fogok elküldeni: "Szia! Mizújs? Valamikor átjöhetnél, vagy talizhatnánk! Hiányzol! Majd írj. Szia. <3"
Mire leírtam és elküldtem az üzenetet , már a bolt sorait jártam. Elővettem a "gyönyörűen" összehajtott papírt és a felsoroltak keresésére indultam. Hamar megtaláltam mindent, viszont a kedvenc csokimat amit anya szokott venni nekem, nem találtam.
Pár perc keresés után végre megtaláltam és mehettem a kasszához fizetni.
Mivel a pénztárnál nem állt senki, előre a kezembe vettem a cukrot és siettem a kasszához.
Már majdnem elértem a "célt" amikor nekem jött valaki, és a kezemben "díszelgő" cukor a földön landolt.
-Bocsi!Nagyon sajnálom, nem akartam!-sajnálkozott az ismeretlen fiú.
-Semmi baj!-mondtam, majd egy mosolyt dobtam felé.Felvettem a földre került cukrot és amikor felálltam elkerülhetetlen volt, hogy az illetőre nézzek. Gyönyörű zöld szeme, a hangja, és maga a jelenléte is nagyon ismerős volt.
-Hogy hívnak?-kérdezte a túlságosan is ismerős srác.
-Selena Davis.-mondtam, miközben próbáltam rájönni, hogy vajon ki is ő.-Öhm..téged?
-Harry Styles. De ne sikíts kérlek!
Mi?! Ne sikítsak? Hát persze! Ő a(z) One Direction egyik énekese!! Nagy rajongójuk vagyok, de sapkában és kapucniban elég nehéz felismerni valakit!
-Rendben Harry..nem sikítok.-kacsintottam a srácra...név szerint Harryre..és tovább mentem, Harry pedig követett.
-Had segítsek!-még ki se mondta, de kezeim már üresek voltak.
Végre elértünk a kasszához..fizettem majd szatyrokkal a kezembe indultam kifele. Harry itt is követett és elvette tőlem a szatyrokat és egészen hazáig úgy mentünk mintha egy pár lennénk.
Pár perc múlva haza is érünk.
-Köszi!-elvettem Harrytől a szatyrokat egy mosoly keretében.
-Ugyan!-mosolygott.-Elkérhetem a számodat?
-Hogy majd reggel a telefonom csörgésére ébredjek?
-12 előtt nem hívlak.-nevetett
-Ahj..na jó..-nevettem,majd a táskámból elővettem egy cetlit és egy tollat, majd leírtam a 11 számot és odaadtam neki a kis papírt.
-Köszi!-mondta, majd közeledni kezdett.
Ha nem térek észhez, megtörténik, amiben nem vagyok biztos, hogy akarom.
-Öhm..én most megyek!..Szia.-kinyitottam az ajtót majd beléptem a lakásba.-Megjöttem anya!-elkiáltottam magam, majd a konyha felé indultam.
-Szia kicsim!-egy férfi hang csata meg a fülem.
Csak arra tudtam gondolni, hogy apa előbb hazaért az üzleti útról, hiszen anya sosem csalná meg apát.
Amikor bebizonyosodott, hogy tényleg apa szólt vissza, örömömben a nyakába ugrottam.
-Apa! Úgy hiányoztál!!-elengedtem, majd örömömben mosolyogni is kezdtem.
-Te is nekem!-puszit nyomott a homlokomra, majd amikor anya átölelte apát, ő csókkal viszonozta azt. Fúj.
-Ha kellek a szobámba leszek!-mosolyt húztam az arcomra, majd felmentem a szobámba.
Még be se csuktam az ajtót, amikor csörgött a telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése