4. fejezet

Sziasztok. Már meg is hoztam az új részt. Szerintem az ötödik részt is felteszem! :)
Jó olvasást! :P

Amikor beléptem a kávézóba két nem kívánatos személyt pillantottam meg.
Az a két személy nem volt más, mint Do és Emily. Odajöttek hozzám és olyan tekintettel nézett rám Do, ahogy még soha.

-Na mi van, most idetoltad a képed?-mondata végén Emily nevetni kezdett.

És hogy ki is az az Emily?!....Annak a sulinak a legnagyobb kurvája, ahova Do-val jártunk. Utáljuk ezt a szőke kurvát. Nem értem mit keres itt Do-val...Talán csak féltékennyé akar tenni.

 -Ő mit keres itt?!...Pont veled?....Komolyan "lecserélsz" egy kurvára?!...Akit ráadásul utálsz!..-amint ezt kimondtam két melengető kezet éreztem derekamon. 

Akkor tudtam, hogy itt és most el kell mondanom mindent Do-nak.

-Mi folyik itt Selena?-kérdezte Do mérgesen.

-Do, ezt szerettem volna elmondani, de még csak fel se vetted a telefont. Légyszíves hallgass meg.-kértem és reménykedtem is egyben, hogy Emily elhúzza a 

csíkot. Éreztem, hogy most valahogy keresztbe fog tenni. Hát így is tett.

-Te jó ég! Harry Styles!!-kiabálta Emily, mire felfigyelt az egész kávézó és természetesen, akit érdekelte a dolog rögtön odament Harry-hez és "letámadták" őt. Mivel Emily is ott volt a tömegbe, ezért ez egy kicsit zavart, de féltékenykedés helyett inkább megfogtam Do csuklóját és arrébb húztam.

-Szóval...Hol kezdjem?!..-tettem fel szokásos hülye kérdéseim egyikét.

-Mondjuk az elején?!..-mondta kicsit flegmán.

-Oké...Szóval...Tegnap, amikor felhívtál, hogy ma találkozunk -e, aznap találkoztam Harry-vel. El szerettem volna mondani, de nem tudtam hogy.

-És miért nem jöttél ide??

-Mielőtt el kellett volna indulnom, átjött Harry...Valamikor 12 után....És megnéztünk egy filmet. Mikor annak vége lett, már 14:20 körül járhatott az idő. Aztán kaptam tőled a bántóbbnál bántóbb SMS-eket. Arra gondoltam, hogy ha odajössz te is a parkba, mindent elmondok, de nem jöttél, sőt a telefont se vetted fel.

-És hogy kerültél most ide?-tette fel újabb kérdését Do.

-Úgy, hogy a parkba megjelentek a Directionerek, és azok elhordtak engem mindennek, amiből elegem lett és idejöttem. Sajnálom! Megtudsz nekem bocsájtani?-kérdeztem miközben a földet pásztáztam.

-Meg. Ha többet nem csinálsz ilyet!

-Ígérem, nem csinálok! És mindig megbízhatsz bennem!

-Én pedig azt sajnálom, amiket hozzád vágtam. Nem gondoltam komolyan!-mondta majd megölelt és elmosolyodott.

Először nem értettem, hogy miért mosolyog, de amikor Harry hátulról átölelt, megértettem és én is mosolyogtam.

-Na? Minden rendben?-kérdezte Harry miközben állát a vállamra helyezte.

-Igen. Mindent elmondtam Do-nak.-mondtam, mikor Harry kezét már a derekamon éreztem.

Ekkor láttam, hogy Emily keresi Harry-vel a szemkontaktust. Kezdett rossz előérzetem lenni, ugyanis Harry-t nem valami nehéz levenni a lábáról. Sőt!

-Menjünk!-jelentettem ki, kicsit idegesen, ami mind a kettőjüknek feltűnt.

-Mi a baj?-kérdezte Do és Harry szinte tök egyszerre.

-Öhm..Izé..Semmi, csak menjünk!-mondtam miközben újra Emily-re néztem.

-Oké..Menjünk.-értett velem egyet végre Do is

Elindultunk Harryékhez. Amikor odaértünk a srácok már a kanapén ülve a TV-t kapcsolgatták, majd amikor beléptünk Liam kikapcsolta azt.

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre mind a 3-man.

-Helló!-köszöntek ők is egyszerre.

-Srácok, köszönöm, hogy kiálltatok mellettem. Nagyon kedves volt tőletek!-mondtam, majd megöleltem Niall-t, Zayn-t, Liam-et és végül Louis-t.

-Ugyan, semmiség!-mondta mosolyogva Louis, mire én is elmosolyodtam.

-De hogy kerültetek a parkba?!-kérdezte Harry, miközben közelebb húzott magához.

-Úgy, hogy elmentünk sétálni a parkba...-Zayn folytatta volna, de Harry közbeszólt.

-Ritka pillanatok egyike-nevetett, majd hagyta, hogy Zayn folytassa amit elkezdett mondani.

-Szóval elmentünk a parkba és amikor odaértünk láttuk, hogy egy csomó lány egy helyre tömörül, és mivel gondoltuk, hogy te vagy és mint megtudtuk te-rám nézett- voltatok ezért odamentünk és a többit pedig tudjátok.-nevetett Zayn.

-Aha!..Értem.-mondta Harry.

-Hogy hívnak?-kérdezte Louis kedvesen.

-Selene.. Selena Davis.-mondtam miközben Louis-ra mosolyogtam.

-Szép.-mosolygott Liam is.

-És téged?-Niall Do-ra nézett szinte kipirulva.

-Dorothy Black...-mondta Do majd mosolyogva Niall-t nézte.

-Mit csináljunk?!-kérdezte Harry.

-Oh, Harry!! Csináljátok, de ne itt!-mondta Niall nevetve.

Harry rám nézett egy perverz mosoly kíséretében, majd megfogta a kezem.

Amint felálltam megszólalt a telefonom. Kivettem a zsebemből a méretesnek mondható készüléket, amin apa képe villogott. Mosolyogva nyomtam meg a zöld gombot ugyanis tudtam, hogy mire számíthatok.

-Szia!-köszöntem a telefonba még mindig mosolyogva.

-Szia Kicsim! Be tudnál jönni a kórházba?-hangja alapján mosolyog.

-Persze, megyek!..Szia!..-elköszöntem, majd bontottam a vonalat, majd a táskámért nyúltam.

-Mi ez a nagy öröm?-kérdezte Liam.

-Csak nem?-tette fel kérdését Do is.

-Hát ha te is anyura gondolsz, akkor bizony de!!-mondtam, majd örömömbe megöleltem Harry-t.

-Találkozunk még ma?-kérdezte Harry majd belepuszilt a hajamba, amiére újra elmosolyodtam.

-Nem tudom, nem biztos. De hívni mindenképp hívlak, és ha gondoljátok akkor holnap elmehetünk focizni.-vetettem fel az ötletemet, mire Louis felpattant helyéről.

-FOCII!! Benne vagyok! Remélem ti is!-nézett végig a srácokon Louis, majd megölelt.

-Ezt miért kaptam?!-kérdeztem nevetve.

-Hát mert tetszel....Vagyis öhm...Izé..Nem szóltam!-látszott rajta az őszinteség. Vajon tényleg így gondolja?!

-Louis!..Ugye nem gondoltad komolyan?!-kérdezte Harry dühösen.

-Állj már le Styles!-szólt rá Niall.

-Majd leállok!..-mondta Harry.

-Na én most mentem...Szeretném, ha nem ölnétek meg egymást!..-mondtam majd megöleltem mind az öt srácot és Do-t.-Sziasztok!-köszöntem, majd elhagytam a Direction házat és a kórház felé indultam, ahova szerencsére hamar meg is érkeztem.

*KÓRHÁZBAN*

Mikor kiléptem a liftből rögtön megpillantottam apa ideges alakját. Odamentem hozzá és leültem mellé. Látszott rajta az izgatottság és az öröm is.

-Siettem ahogy tudtam.-mondtam miközben magához ölelt.-El sem hiszem, hogy hogy itt vagyunk...Pár óra múlva pedig már a húgomban fogunk gyönyörködni.

-Pedig bizony jó lenne elhinni, mivel biztos, hogy így lesz!-mondta mosolyt húzva az arcára.

*1 IDEGTÉPŐ ÓRA MÚLVA*

-Ahj, mi van már?! Apa, ugye minden rendben lesz?

-Persze kicsim! Minden rendben lesz! Te sem 5 perc alatt születtél meg.-mondtam majd felnevetett mire én is ezt tettem.-Nézd, ott van anya orvosa, gyere.-mondta majd megfogta a kezemet és odamentünk az orvoshoz.-Dr. William, hogy van Gracy? Kérdezte apa az orvostól izgatottan.

-Jól. És a kislányuk is. Gondolom ön a büszke apa-mosolygott-Gratulálok! Később bemegyünk a feleségéhez néhány kivizsgálásra, addig is bemehetnek hozzá. 

-Köszönjük.-mondta apa, majd kezét a hátamra tette,  jelezvén, hogy menjek előre.

Amikor beléptünk a kórterembe, anya mosolygós arcát és a békésen pihenő Samanthát pillantottam meg. Apával mi is elmosolyodtunk, majd odamentünk anya ágya mellé.

                                                                  Samantha Davis